Page 28 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

3. 1956

Egy keddi napon, késő délután a nővérem mondta, hogy
menjünk ki a Városligetbe, hiszen közel van, és mert
valamilyen esemény várható. Fogalmam sem volt, hogy mi az,
de az udvarlójától, aki a Műegyetem hallgatója volt ekkor, azt
hallotta, hogy sokan tartanak arrafelé. Gondoltam, találkozni
akar vele, és nem akar engemet otthon hagyni felügyelet nélkül,
egyszerűbb, ha elvisz magával. 1956. október 23-a volt, és az a
délután és este meghatározta későbbi életemet. Hetek alatt
felnőttem, és mindent megértettem, amit egy magyarnak meg
kellett értenie. Az a pár hét, pár hónap egész életemre kihatással
volt, gondolkodásomat, ítéleteimet az ott megtanultakon és
megtapasztaltakon szűrtem át.
Kiérve a Sztálin-szoborhoz, a nagy tömegben alig láttam
valamit, de felfelé nézve, azért, felfogtam, hogy itt és most
elszabadult valami.
Számomra késő este volt,
mire Sztálin csizmája
maradt csak a helyén. A
tömegben voltak hangok,
hogy valahol lövik az
embereket, a tüntetőket. A
végletekig kifáradtan
érkeztem haza. Apámék is hazaértek, akik az Élő Nyelvek
Szemináriumában tanítottak a délutáni tanfolyamokon, és
elmondták, hogy csapatostul mentek el a felnőttek tüntetni,
később a rádióhoz, de ennél sokkal többet nem tudnak, így
bezárták az iskolát tanuló hiányában. Később megtudtuk, hogy
a rádiónál fegyveres harc alakult ki. A rádió nem közölt
semmiféle hírt, de az azért terjedt magától. Az emberek jöttek

27