Page 66 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

Átvette az összes útlevelet, és elvonult. Kisvártatva visszajött és
mondta, hogy all right.
- Minden rendben van, indulhatnak, csak a két sofőr nem
mehet - mondta. Nekik a következő komppal vissza kell
térni Franciaországba. Ők nem léphetnek Angliába, mert ha
belépnek, lejár a francia vízumuk.
Csak egy belépéssel rendelkeztek Franciaországba. Mondom
neki, hogy az nem jó, mert a busszal a londoni szállóba kell
hajtanunk, ott a másik csoport beszáll, és ők jönnek vissza
Doverbe, majd Franciaországba.
- No, no – válaszolt. Mérhetetlenül nem értve, hogy előbbi
magyarázatát és döntését nem fogtam fel – I understand
your situation.
Hiába, no, Magyarország távoli ország, más viselkedési normái
vannak – ült ki az arcára a gondolat.
- Én nem tudok buszt vezetni – akadékoskodtam.

- Well, somebody from the group – szólt és láthatóan
lezártnak tekintette a beszélgetést. Akadékoskodók.

Sejtettem, hogy valakik a szervezés során óriási hibát követtek
el otthon, de az akkori Magyarországon az volt a szemlélet,
hogy mindig minden megoldódik, és mindenhol van valaki, aki
azt majd el is rendezi valahogy. Minden rosszakarat nélkül a
dolgok általában 50%-ig voltak biztos kézzel megszervezve, a
maradék rész töredék eséllyel teljesedett ki. Az én esetemben
rögtön tudtam, hogy a nyolchetes utazásom, a londoni
láblógatós aranyélet, komoly megvalósulási deficitbe csapott át.
- Senki sem tud buszt vezetni a csoportban. Akkor a busz itt
kell, hogy álljon.

65