Page 100 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

Magyarország népe meg kellett, hogy éljen. Ha nem lett volna
1867-es kiegyezés, hanem közösen megélt lehetőségek,
versenyhelyzet, polgári felemelkedés, nem lett volna zsidó
magyar ellentét, numerus clausus, társadalmon belüli
elszigeteltség, kivándorló menekülés, amelyet végül mindig egy
másik társadalom aknázott ki, a XX. században az Egyesült
Államok. Kopátsy Sándor gondolatait olvasva (Magyar
Marslakók titka) az merült fel bennem, hogy azok számomra
inkább a kialakult történelmi és társadalmi helyzet kibontására
tett lépések, mint sem az okok feltárása. Az egyik ok a sokak
által pozitívan szemlélt, egyben a zsidóság számára is pozitívan
szemlélt 1867-es kiegyezés és annak következménye. Az elmúlt
ezer év során hazánkba áramló és letelepülő népcsoportok
között a legtragikusabb fordulatot az utolsó jelentős beáramlás,
a zsidóság letelepedése jelentette. A zsidóság is nagy
hajlandóságot mutatott az asszimilációra, hasonlóan az őket
megelőző betelepülőkhöz, de nem vették észre sem az egyének,
sem a kialakuló képviseletük, hogy az országon belüli
megélhetési terület, amit választottak és ahová az uralkodó
politika beengedte őket végzetesen veszélyes. Sikeres
asszimilációra kicsi volt az esélyük, hiszen nem volt igazán
kialakult erős magyar polgárság, amelyikkel szocializálódhattak
volna. Viszont a zsidóság nagy szerepet játszott a polgárság
alakításában. Értékes része a polgárságunknak ma is.
Elszigetelten, jómódban nehéz az asszimiláció, ráadásként az
első világháború után a zsidóság társadalmi helye már nem az
osztrák uralomban, vagy a Monarchiában volt, hanem egy
csonka Magyarországon. A felemelkedésüket segítő kiegyezés
gazdasági fejlődése, amely szintén segítette társadalmi
helyzetük sajátos útját, egyben a csapdahelyzet is lett. A
zsidóság hosszú ideig nem volt része a politikai uralmat

99