Page 99 - Microsoft Word - A MÁSIK OLDAL II_bQvített__2_.doc

Tanulmányozni kell az elbukott szabadságharcokat és az abból
nyert ismeretre kell kialakítani a látható és láthatatlan
védekezési stratégiát, és gyakorlati megoldásokkal kell
mozgósítani az ország ellenálló-képességét a megfelelő időben.
Létre kell hozni az országon belüli megértést, fel kell oldani az
ellenérzést, azt, hogy egymás ellen szélsőségesen lépjünk fel,
hiszen az ellenérzés kialakulásáért nem csak a másik oldal
felelős. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy ezzel külső
hatalmak se játszhassanak, és az országban élők magukénak
érezhessék a közös sorsot és a boldogulást. A világháború után
mindenkit ugyanúgy lakoltattak ki, és minden társadalmi réteg
szenvedett, amikor az elnyomás tartott. A szabadságharcokban
minden lakossági réteg részt vett, és veszített vért. Az I.
világháborút követő egymásra mutogatás, nem lehet nemzeti
politika, pláne nem külföldi kapcsolatok segítségével és előbb
vagy utóbb csak a kiszolgáltatottsághoz vezet mindenki
számára. Bibó István erről azt írta: „A fődolog nem az, hogy ne
legyünk antiszemiták. Sőt, nagyon is nyugodtan legyünk azok.
De ne hagyjuk, hogy ebben olyanok is segítsenek, akik ettől
nem szűnnek meg ellenfelek lenni.” (Kézirat).
Öröm látni, hogy voltak, és ma is vannak próbálkozások a
kialakult feszültség, az ellenségesség feloldására. Erre példa
Bibó István gondolatai, vagy Kopátsy Sándoré. De valahogyan
nincs változás az egyik oldal tragikus megbántása és a másik
oldal másként látása, a bűnös keresése miatt. Minden mögött az
elmúlt száz év országot ért vesztesége és a közösen megélt
sikeresség elmaradása húzódik meg. Márpedig külön-külön
nem fog menni a boldogulás a jelen feltételek mellett. El kell
fogadni mind a két oldalnak: zsidóságnak és a befogadó
magyarságnak a veszteségét a szörnyű kudarcot, amelyet a
folyamatos kiegyezésekből történelmileg, és társadalmilag

98